A kis szarvas története

Egy faluban történt nyáron,
a rozstábla közepén
megellett szarvastehén.
Gyenge volt ő, s a kis borja,
igy nem tudtak elmenni,
a rozstáblán etetgette,
nem tudta őt ott hagyni.

Ám aratás ideje volt,
közeledett a cséplőgép,
a hangtól az anya menekült,
ott kellett hagyni kicsinyét.

Sirt szegény az anyja után,
de nagy volt a gép zaja,
igy a kicsiny gyenge hangját
a munkás nem hallotta.

Elhaladt a szarvas mellett,
de kilógó lábára
ráment a gép szélső vasa
és a nagy súly levágta.

Érezte a gépkezelő,
valamihez ütközött,
leállitotta a gépet,
s hamar előre szökött.

Meglátta a kicsi szarvast
és mellette a lába!
Úgy, ahogy volt, felemelte,
egy nagy rongyba csavarta.

Ott hagyta a gépet, munkát,
és szaladt segitségért,
állatorvoshoz kell vinni!
Mindent megtett a szarvasért.

Szerencsére időben volt,
a kis szarvas megmaradt,
megvarrták a lába sebét,
kötést kapott, hatalmasat.

Na de most mi legyen vele?
Három lábon mig felépül,
az erdőben éhen hal,
a sebét is kötözni kell,
igy elengedni nem lehet,
kell, aki őt befogadja,
s dédelgeti vagy meghal.

Élt a falu végében
egy kedves, idős házaspár.
Felneveltek 5 gyereket,
unokák is voltak már.

Van egy kis kert, veteményes,
mellette egy füves rész,
elvállalták, ők gondozzák
a kis borjat, unokák mellett megfér.

Odakerült a kis szarvas,
az ápolás és szeretet
fájó lábát meggyógyitotta,
bár az erdőbe ő vissza
soha többé nem mehet.

Tizenhárom évig élt ott,
szerették a gyerekek,
persze ő nagyon szelid volt,
hisz emberek közt nevelkedett.

Elmenni nem akart soha,
nem tudta, hová tartozott,
úgy élt, mint egy háziállat,
nagy családi kedvenc volt.

Mikor lejárt az ideje,
fejét kipreparálták,
bár a bácsi is meghalt már,
a néni gyakran simogatja
az előszoba falán álló
kedves kicsi barátját.

igaz történet alapján